A mesterséges intelligencia (MI) körüli kezdeti fellángolás a hazai bankszektorban is átadta a helyét a kőkemény pragmatizmusnak. A technológiai vezetők ma már nem azon gondolkodnak, hogy mi is az az MI, hanem azon, hogyan lehet azt egy szigorúan szabályozott, évtizedes informatikai hagyatékokkal (legacy rendszerekkel) terhelt környezetben biztonságosan és költséghatékonyan a termelésbe állítani.
A Portfolio Banking Technology 2026 konferencián egy kerekasztal témája volt ez, amelynek vendégei Both András (digitális transzformációs vezető, MBH Bank) Kada Zsolt (CIO, MNB), Mádi Gábor (CIO, Shiwaforce) Prokop Péter ( operációs és ügyfélmenedzsment igazgató, UNIQA Biztosító) és Strén Gábor (Enterprise Account Executive, Amazon Web Services Hungary) voltak Dojcsák Dániel moderálása mellett.
A legnagyobb hazai pénzintézetek, köztük az MBH Bank tapasztalatai rámutatnak a jelenlegi legégetőbb problémára: a „Shadow AI” jelenségre. A munkavállalók a mindennapi feladataik megkönnyítése érdekében gyakran ellenőrizetlenül, saját eszközeiken kezdték el használni a publikus generatív nyelvi modelleket. Egy bank számára ez óriási adatbiztonsági és compliance kockázatot jelent. A szakértők szerint a megoldás nem a tiltás, hanem egy olyan biztonságos, belső keretrendszer felépítése, amely mederbe tereli ezeket az igényeket.
Ez a belső platform úgy működik, mint egy jól megtervezett jármű, amelybe a jövőben bármilyen üzleti igényt kiszolgáló MI-modul (például ügyfélszolgálati asszisztens vagy belső dokumentumkereső) beépíthető, anélkül, hogy a banki adatok elhagynák a biztonságos zónát.
A legacy rendszerek és a költségoptimalizálás kihívása
A gyakorlati megvalósítás során az egyik legnagyobb akadályt a 20-30 éves core banki rendszerek és a legmodernebb MI-technológiák közötti drasztikus technológiai szakadék jelenti. A bevezetés nem történhet egy lépésben; a komplex, több ezer alkalmazásból álló architektúrákat fokozatosan kell felkészíteni az integrációra.
Ezzel párhuzamosan a technológiai szolgáltatók arra figyelmeztetnek, hogy az MI bevezetése alapjaiban változtatja meg a vállalati IT költségstruktúráját. Míg a hagyományos szoftvereknél fix licencdíjak (CAPEX) domináltak, a nyelvi modellek használata tranzakciós alapú, folytonos működési költséget (OPEX) jelent, ahol minden egyes kérdés (prompt) pénzbe kerül.
Sok vállalat esik abba a hibába, hogy egyszerű feladatokra is a legfejlettebb, legdrágább modelleket (például egy komplex LLM-et) használja. A jövő a „választás szabadsága”: olyan platformokra van szükség, amelyek lehetővé teszik a feladathoz mérten a legkisebb, legköltséghatékonyabb, de még megfelelő pontosságú modell kiválasztását, drasztikusan csökkentve ezzel a fenntartási költségeket.
Ember és Gép: Új szerepkörök a fejlesztésben
Az MI nemcsak az üzleti folyamatokat, hanem magát a szoftverfejlesztést is átalakítja. A fejlesztői asszisztensek (copilotok) drasztikusan felgyorsítják a kódolást, azonban ez egy új gondolkodásmódot igényel. A fejlesztők szerepe egyre inkább a generált kód validálására, a promptok irányítására és az eredmények ellenőrzésére tolódik el. A végső felelősség, a biztonság és a rendszertervezés azonban továbbra is az emberi szakértő kezében marad. Az MI nem egy önálló stratégia, hanem egy eszköz, amelynek igazi értékét a megfelelő üzleti probléma és a biztonságos, kontrollált technológiai keretrendszer adja meg.
